Érezzük, hogy a könyvesboltokban rendkívül fontos dolgok vannak. De mégis pontosan mire jók a könyvek és az irodalom? Miért kellene regény- és versolvasással vesztegetnünk az időnket, míg a külvilágban mindenféle történik? Gondolkodjunk el azon, hogyan válhat hasznunkra az irodalom.

1 Időt spórolsz

Látszatra az irodalom puszta időpocsékolás. Ám valójában a legjobb módja az időmegtakarításnak, hiszen érzelmek és események olyan tárházához ad hozzáférést, amikhez évek, évtizedek, évezredek kellenének, hogy közvetlenül megtapasztaljuk. Az irodalom a legjobb valóságszimulátor, egy olyan gépezet, amely számtalan élményt biztosít anélkül, hogy közvetlenül kellene megtapasztalnod. Lehetővé teszi, hogy biztonságosan (ez nagyon fontos!) megéld a válást, a gyilkosságot, a bűntudatot. Vagy azt, hogy felmondasz a munkahelyeden, és nekivágsz a sivatagnak. Vagy azt, hogy egy ország irányítása közben borzalmas hibát követsz el.

Lehetővé teszi azt is, hogy az idő felgyorsításával lásd az élet ívét a gyerekkortól az öregségig. Kastélyokba és hálószobákba enged be, hogy összehasonlíthasd a saját életedet másokéval. Rendkívüli embereket mutat be: római tábornokot, 11. századi francia hercegnőt, orosz felsőosztálybeli anyát, aki épp félrelépni készül. Kontinenseken és évszázadokon repít át. Az irodalom kigyógyít a provincializmusunkból, és világpolgárrá tesz minket, jóformán ingyen.

2 Jobb ember leszel tőle

Az irodalom varázslatosan megmutatja, milyennek tűnnek a dolgok valaki más szemszögéből. Általa sajátos és egyedülálló módon mérlegelhetjük tetteink következményeit. Továbbá szelíd, nagylelkű, együttérző emberek példáját állítja elénk. Az irodalom jellemzően szemben áll azzal az uralkodó értékrenddel, amely a gazdagságot és a hatalmat jutalmazza. Az írók a másik oldalon vannak: olyan eszméket és érzelmeket tesznek számunkra vonzóvá, amelyek rendkívül fontosak, viszont nem jutnak adásidőhöz elüzletiesedett, státuszorientált és cinikus világunkban.

3 Kigyógyít a magányból

Furcsábbak vagyunk annál, mint amit hajlandóak vagyunk elismerni. Általában nem mondjuk ki, amire gondolunk. De a könyvekben annyira valós és őszinte leírásokat találunk magunkról és mindenféle eseményről, hogy azokat hétköznapi beszélgetéseinkbe nem tudnánk beleszőni. Az író a legjobb művekben mintha jobban ismerne bennünket, mint mi magunkat. Megtalálja azokat a szavakat, amelyek leírják belső világunk törékeny, furcsa, különleges élményeit: a nyári reggelek fényjátékát; a szorongást, amit egy összejövetelen érzünk; az első csók élményét; az irigységet, amit akkor érzünk, amikor a barátunk beszámol az új vállalkozásáról; vagy azt a vágyakozást, ami vonaton utazva fog el bennünket, amíg egy másik utas profilját nézzük, de nem merjük megszólítani. Az írók megnyitják szívünket és elménket, térképet adnak bensőnkhöz, hogy biztonságosan, paranoia és üldözöttség nélkül tegyünk utazást önmagunkban.

Ahogy Emerson, az író megjegyezte: „A nagy írók műveiben megleljük elhanyagolt gondolatainkat.” Az irodalom ellensúlyozza a barátságok felszínességét és megalkuvásait. A könyvek mindig ráérnek, igaz barátaink ők, mindig készen a segítségre, akik cicomázatlanul tárják elénk a világot.

4 Felvértez a kudarcok ellen

Életünk során a kudarctól félünk a legjobban, attól, hogy – ahogy a bulvár nevezi – lúzerek vagyunk. A média nap mint nap a kudarctörténeteket tár elénk. Érdekes, hogy sok irodalmi mű is a kudarcról szól. Rengeteg regény, színmű vagy vers olyan emberekről szól, akik valamit elrontottak, akik tévedésből az édesanyjukkal háltak, akik csalódást okoztak a társuknak, vagy meghaltak, miután a bevásárlási láz adósságba verte őket. A média – ha ilyen sztorikat találna – minden bőrt lehúzna róluk. De a remekművek nem ítélnek olyan szigorúan és egyoldalúan, mint a média. Rávilágítanak arra, hogy milyen közel kerülhetünk saját életünk megsemmisítéséhez, úgy, hogy szánalmat ébresztenek a hős iránt és félelmet önmagunk miatt.

Ám ha az irodalom képes minderre, akkor az eddigiekhez képest kicsit máshogy kell viszonyulnunk hozzá. Hajlamosak vagyunk pusztán figyelemelterelésnek, szórakozásnak, tengerparti időtöltésnek tekinteni. De az irodalom ennél sokkal több, valójában tág értelemben vett terápia. Meg kell tanulnunk úgy viszonyulni az irodalomhoz, ahogy az orvosok viszonyulnak az orvossághoz, amit válaszul írnak fel különféle bajokra, és osztályoznak aszerint, hogy mely problémák kezelésére a legalkalmasabb. Az irodalom mindenekfelett azért méltó igazán a hírnevére, mert általa egy kicsit több bölcsességgel, jósággal és józansággal élhetünk és halhatunk.

Forrás: